December óta nem volt filmes bejegyzés, pedig nagyon szeretem összegyűjteni a filmes élményeimet. Jó rendszerezve látni amiket néztem, és megírni is szeretem a kis szösszeneteket.
 Annak is megvolt a maga varázsa, hogy egészen eddig sikerült sorrendben leírnom látottak szerint a filmeket, de ez most itt sajnos megtörik. Az első adag film(nagyjából februárig) még le van jegyezve valószínűleg sorrendben. Az azóta megnézetteket viszont összeszedni is nehéz, de remélem nem marad ki egy sem.
 Most hátulról haladok visszafelé, a legfrissebbel kezdve. Előre elnézést kérek azért, hogy a legújabb élményről sokkal többet tudok írni, mint néhány régebbiről.

Elfújta a szél
 Mikor a film elején szépen sorban jöttek be a szereplők úgy éreztem, hogy borzalom lesz ez a film. Scarlett arcában nem volt meg az a vadság, hanem a '39-es évekhez nagyon is illő tipikus babaarcú színésznő játszotta, Ashley egy negyvenes csúfság, Rhett pedig mint egy román apuka a szomszédunkból... Nem indult túl jól. Mondjuk engem főleg Ashley szereposztása keserített el, olyan jó színészek kerülhettek volna a helyébe. Végül azonban nagyon a hatalmába kerített a film, a nem éppen sármos Ashley-vel és Rhett-el együtt is.
 A ruhák nálam már önmagukban érnek tíz pontot. Minden hasonló filmben azt sajnáltam, hogy a ruhák nem voltak abroncsosak(bár nem tudom, hogy ez amiatt van, hogy más időben játszódnak, vagy amiatt, hogy ez Amerika, a többi amit meg láttam Anglia)itt pedig nem elég, hogy hatalmas szoknyák tömkelegét láthatni, de amilyen gyönyörűek... Főleg Scarlett zöld-fehér vállvillantós ruhája tetszik a hatalmas szalmakalappal. Ölni tudnék érte.
 Ugyan a könyvhöz nem egészen hű, sőt néhány olyan dolog is hiányzik a filmből ami szerintem nagyon nagyon lényeges, de mégis tetszett. Az pedig nagy öröm volt számomra, hogy a barátom nem végig szenvedte a több mint három órát, hanem élvezte.

Üvöltő szelek
 Nagy csalódás volt számomra ez a film. Régen olvastam a könyvet, így nem amiatt, mert azon sajnálkoztam, hogy ebben-abban eltér attól. De a filmben számomra egyáltalán nem voltak szerethetőek a szereplők, a köztük levő köteléket sem éreztem. A könyv nélkül az egész nagyon a levegőben lógott volna nekem. 
 Az 1992-es verziót néztük meg. Ebben tetszettek a legjobban a szereplők ránézésre, és a vélemények szerint sem volt rossz. Végül úgy érzem mégis jobb lett volna a 2012-es verziót megnézni amiben Kaya Scodelario(Skins - Effy) játszik, legalább benne gyönyörködhettem volna.

A mindenség elmélete
 Nem igazán tudtam sokat Hawkingról, és amivel foglalkozik nem is érdekel különösebben, de ezt a filmet mégis meg szerettem volna megnézni már régóta.
  Valami "könnyed" kis romantikus drámára számítottam(körübelül a hobbim az, hogy ilyen filmeket nézzek és bőgjek rajtuk, ezért a könnyed kifejezés, bár nagyon nem azok), ehhez képest eléggé mást kaptam. Nem rossz értelemben. Tetszett ez a film, még akkor is ha tudtam a lényeges végkifejletet, így ilyen téren nem volt izgalmas. A sírás nálam elmaradt, de csak azért mert nem egyedül néztem, és talán pont nem voltam olyan hangulatban. Pedig nagyon is szimpatikus volt nekem Stephen Hawking figurája, sajnáltam szegényt. A színész aki játszotta pedig hihetetlen! Nagyon jól játszott véleményem szerint.
 A barátom ugyan a film közepén kicsit soknak találta a szenvedős, leépülős részt, de szerintem ez kellett a filmbe, érzékeltette a valóságot.

Fel
 Bár még anno mikor kijött mindenki oda volt érte, engem nem igazán érdekelt. Viszont mikor néhány hónapja rájöttem, hogy azok a megható és aranyos párt ábrázoló képek ebből a meséből vannak - azóta terveztem megnézni.
 A történet eleje hihetetlenül aranyos, bár szomorú is. Utána pedig jön a humoros, szórakoztató rész. Szerintem jó kis mese, az idősebbek számára is élvezhető, a poénok nem ócskák, a cselekmény is érdekes, és egyedi is. Abszolút ajánlanám bármelyik korosztálynak.

Rómeó és Júlia
 Ez bizony az 1996-os verzió Dicaprioval. A barátomnak akartam megmutatni, hogy milyen jó film is ez, ötvözi a Shakespear-i szöveget és a modern képi világot. Elkezdtük nézni és rájöttem, hogy leginkább egy béna paródia az egész. Vannak benne jó jelenetek(Rómeó és Júlia első találkozása), de azt hiszem mikor én először láttam ezt a filmet Leonardo rajongásom csúcsán, nos... teljesen elvakult voltam és nem láttam és hallottam jól a filmet a nyál tengeren keresztül ami ömlött a számból.

Szépség és a szörny
 Mostanában igyekszem újra nézni gyerekkorom kedvenceit, kíváncsi vagyok, hogy mai szemmel milyenek, mi a véleményem róluk. Ez volt a kedvenc mesém, de most is nagyon tetszett. Belle karaktere mindig közel állt hozzám az olvasás szeretete miatt, és mert a hercegnők közül ö az aki a barna hajával és szemével a leghétköznapibb.

Mátrix
 Nagyon nem akartam megnézni, egyszerűen nem érdekelt, egy béna akciófilmnek hittem. Végül a barátom körübelül fél év után rávett, hogy nézzük meg. És milyen nagy szerencse! Szerintem maga a film is jó, de ha nem a mögöttes tartalomra figyeltem volna, akkor szimplán csak egy lett volna a sok közül.
 Nagyon elgondolkodtató üzenete van ennek a filmnek. Bár gondolom mint egy verset, így ezt is lehet sokféleképpen értelmezni. Számomra ez az üzenet az, hogy gondoljunk bele abba, hogy a mi létezésünkből mások hasznot húznak, egy rendszernek a részei vagyunk ami arra épül, hogy "belőlünk élnek", és ebből a rendszerből lehetetlen teljesen kilépni. Vagyis először azon kezdtem el gondolkodni, hogy hogyan lehet kiszállni a "programból", majd rájöttem, hogy a film ezt is megválaszolja: ha azt hiszed kilépsz belőle akkor sem lesz jobb, akkor is fognak uralkodni feletted, vagyis nem lehet kilépni ebből.
Ez most itt leírásban talán kicsit keszekusza, főleg spoilerek nélkül, de aki látta szerintem érti, aki nem, az nézze meg, megéri!