Azt hiszem, hogy senkinem nem kell bemutatnom Harry Potter-t, aki a Roxfort tanulója volt, a Griffendél ház bátor tagja, megszerezte a bölcsek kövét, bátorságával kiérdemelte Griffendél Godrik kardját, megölt egy baziliszkuszt, megnyerte a Trimágus Tusát, és többször is szembeszállt a Sötét Nagyúrral - illetve őfelsége lélekdarabkáival(horcruxok) - majd legyőzte őt, (reméljük) végleg.

 Meglepően sok embertől hallottam mostanában, hogy nem láttak egy részt sem(vagy pedig alig egy-kettőt) mert egyszerűen nem érdekli őket. Főleg azok az emberek mondják, akik nem kedvelik túlzottan a misztikus, sci-fi történeteket és hasonlókat. Mindenkinek, aki attól fél, hogy az egészet átitatja ez az egész: Igen, ez egy fantasztikusan felépített képzeletbeli világ. Ettől függetlenül viszont minden korosztály számára élvezhető történet, a karakterek tökéletesen kidolgozottak, és biztos, hogy utálni vagy szeretni fogod őket - ahogyan azt Rowling szerette volna. Hatalmas csavarok vannak benne, amikre egészen biztos, hogy nem számítottál. Sajnos túl sok karaktert kedveltem meg, és túl sok halt meg közülük. Amikor Sirius meghalt, vagy egy órán keresztül sírtam, és egy pár napig rányomta a kedvemre a bélyeget a dolog. Miért? Mert Harrynek ő volt az utolsó élő 'rokona'(oké, a keresztapja volt, ami nem vérbeli kötelék, de rokonságnak számít bizonyos szempontból, hiszen nem véletlenül van ott az 'apa'), és akkor pufff, Harry még őt is elveszti. Bár az egész ötödik kötet tele volt depresszióval, és én már a negyedik könyv után is kész voltam, mert nem számítottam rá, hogy Tudjukki visszatér.
 Igazából kedvenc könyvet nem tudnék mondani, mert mindegyiknek megvan a maga varázsa. Az első kettő az 'original' Harry Potter - az jut eszembe róla mikor pici voltam még, és csak a filmeket láttam. Ott mégtöbb a Roxfort, több a fény több a vidámság. A három volt nagyon sokáig a kedvenc filmem, így nagyon sokszor láttam - talán éppen ezért nem kedvelem már annyira. A negyedik az ami már másabb, de rengeteg poén és izgalom volt benne. Az ötödik a legszürkébb - az egész valahogy olyan depressziós, egyedül a szerelmi szál a vidámság benne - végül az is eltűnik. A hatodikban kerülünk közelebb a Nagyúrhoz, és ott derül fény a horcruxokra - az a kötet inkább erről szól, bár a végén Dumbledore... Ismét pár csomag zsepi elhasználódott. Még egy ember aki fontos volt Harrynek és elment. A hetedik már nem olyan, mint amilyen az első két rész volt, teljesen más a hangulat - minden megváltozott azóta. Mégis, ez az egyik kedvencem, ezt olvastam a legtöbbször.
 Ma már ha Harry Potter, akkor biztos, hogy szóba kerül Lily és Piton. Ez volt az a dolog, amire szerintem senki nem számított(ha volt olyan ember aki sejtette, hogy ez fog történni, kérem írjon nekem, de tényleg), és ezért is lett mára külön fogalom az 'always' szó. Hiszen ez egy tökéletes be nem teljesült szerelmi történet - és pont Piton a főszereplője, akit hat és fél rész alatt ki tudtam volna nyírni, főleg miután 'megölte' Dumbledore-t Sajnos filmben nem csinálták meg annyira jól, annyira szépre, mint amennyire megérdemelte volna.

Nem tudom van-e olyan, aki úgy gondolja, hogy az egész átcsapott szappanoperába, szerintem egyáltalán nem. Az írónőnek nagyon jól sikerült meglepnie az olvasókat, és szerintem ezért örök emlék ez a sorozat. Remélem, hogy egyszer majd kötelezővé teszik az iskolákban, mert ha nem is annyira tanulságos, meg fontos mondanivalóval rendelkező könyv, megszerettetné a fiatalokkal az olvasást, mert nagyon szórakoztató olvasmány.

 Ha a filmekről kell véleményt mondani, hát nekem személyes kedvencem a hetedik első része. Szomorú, végig ott van az a nyomasztó érzés, de majdnem tökéletes. Hű a könyvhöz(nem úgy mint a negyedik, ötödik, hatodik rész, amiből alig lehet érteni valamit, ha nem olvastad a könyveket), és a kis táncolós jelenet... A film fénypontja, még akkoris, ha a könyvben nem volt ehhez hasonló dolog. Kellett oda az a vidámság nagyon. Emlékszem, mikor moziban láttam könnybe lábadt a szemem, de közben nevettem azon, hogy mennyire szerencsétlenül táncolnak. (nézd meg itt)
 Bár furcsa volt, hogy néhol úgy nézett ki, hogy Harry és Hermione össze fognak jönni(főleg az első részekben éreztem ezt, bár inkább még kisebb koromban), holott a könyvben ilyenről szó sem volt. És a legfelháborítóbb, hogy Dumbledore a filmben félelmetesebb, haragosabb ember volt, mint amilyennek kellett volna lennie. Dumbledore a végtelen nyugalmáról híres. És a negyedik kötetben amikor az ikreknek rosszul sül el a korkorrigáló, csak nevetnek, nem verik szét egymást. Mert ezek a Weasley ikrek: nevetnek, mindig és mindenkor.
 Egyébként ami engem kissé zavart az az, hogy az összes filmben voltak olyan változtatások, amik azt a célt szolgálták, hogy a film látványosabb lehessen. Én ezt nagyon sajnáltam, de a film ipar ilyen, sajnos enélkül ma már egy film mit sem ér. Az első három mozi nagyon jó volt, lehetett őket érteni, és nem sok eltérés volt a könyvek és a filmek között. A hetedik első részénél eltalálták azt az érzést, amit a könyv átadott: Teli volt sötét jelenetekkel, nem volt sok a szín, a zenék még mindig a Harry Potter megszokott hangjai voltak - sikerült ráérezniük újra arra, mi kell ehhez a részhez.

 A Harry Potter sokaknak a gyerekkorát jelenti, mert ahogy nőttek fel, a sorozat, a karakterek, mind a színészek is velük nőttek fel. 1997-ben jelent meg az első kötet, az első film pedig 2001-ben. De soha nem lesz igazán vége az egésznek.

 " Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket. "

Még több képért katt a bővebben gombra!