Unalmamban kapcsolgattam a tévét, mikor találtam egy műsort ami érdekelt: Beatles robbanás. Őszintén bevallanám, hogy azóta érdeklődöm a Beatles felől, mióta olvastam a Szent Johanna Gimit. Eddig mégsem vettem rá magam, hogy a könyvben hallott zenéket meghallgassam(egyedül a Wonderwall-t, de az Oasis, és nagy kedvencem is lett, bár a többi számuk nem tetszett). Bár a Beatles-nek nem sok száma tetszik, nem hiszem, hogy fanatikus leszek, de a tagok annál is inkább érdekesek. Ahogy néztem az interjúkat, nagyon szimpatikusak voltak. Az jött le, hogy jó humoruk van, és az is tetszett, hogy nyíltan beszéltek mindenről(pl. melegek), amiről akkoriban nem volt annyira természetes mint ma(igaz, arról nem találtam bővebb infót, hogy azok a számok amiket melegekről írtak, mennyire pozitívak).
 A Beatles-ről eszembe jutott, hogy mennyi korszakot szeretek. Bár igaz, hogy az ókori egyiptom, vagy az őskor is érdekel, de inkább az 1800-as évektől van az, hogy szinte minden 'korszakban' megtalálom, hogy miért szeretnék abban élni.
 Szeretem például a Jane Austen korabeli dolgokat. Annyira más volt akkor minden. Az emberek sokkal jobban tisztelték egymást, sokkal másabb volt a szórakozás(könyv, zenélgetés, festés, színház - oké, ezek mellett persze voltak már akkor is nem annyira kultúrális elfoglaltságok), nem volt autó, csak lovak, telefon helyett pedig levelet írtak. A bálokról és a gyönyörű ruhákról, ékszerekről, kiegészítőkről nem is beszélve.
 Utána ott van az 1900-as évek eleje. Már úgymond kezdett olvadni a szigorú erkölcsösség, a nőknél már előjött a rövidebb szoknya(nem kellett, hogy földig érjen), a cigaretta pedig akkor kezdte el nagy aranykorát. Volt már autó, villamos... A régi és új dolgok keveredtek. Ahh, lehetne jobb? Audrey Hepburn filmeket szeretnék nézni, mert eddig még egyet se láttam. Szégyen.

 Azután pedig ott van a hatvanas évek. Azok a gyönyörű autók, ruhák, a mozik, a zenék, a filmek... Nagyjából azóta kedveltem meg ezt az időszakot, mióta olvastam a Zabhegyezőt.
 Na, és ott van az, hogy az Eminem rajongásomnak köszönhetően úgy éreztem egyszer-kétszer, hogy szívesebben lennék tizenéves abban az időszakban, mikor Eminem a fénykorát élte, vagyis a kilencvenes évek végén-kétezres évek elején. Mikor még inkább a rap volt a divat, és nem a szűk gatyák, meg páwák.

 Egyébként nagyon furcsa, hogy régen azt hitték, hogy mondjuk ötven év múlva, már mennyire modern lesz minden. A Beatles egyik interjúján mondta egy srác, hogy szeretne megtanulni dobolni, és erre valaki mondta, hogy mire megtanul dobolni, már gépek fogják helyette csinálni. Júniusban hallottam, hogy a Vissza a jövőben című filmben 2013-ba utaztak(igaz, erről most nem találtam semmi infót, és a filmre pedig alig emlékszem már) 2015-be utaztak, és nem egészen úgy állnak a dolgok, ahogyan azt gondolták, pedig elég közel vagyunk már. Két év alatt nem hiszem, hogy ennyit változnának a dolgok.