Rá kellett jöjjek, hogy bár a harmadik évemet kezdtem idén a középiskolámban, és a blog már akkor is élt mikor kis barack(ugyebár gólya az egyetemen van) voltam, nem igazán írtam eddig se az osztálytársaimról, se az iskoláról. Valószínűleg azért mert sokáig úgy gondoltam, hogy ez halál unalmas téma és az égvilágon senkit nem érdekel, de úgy gondolom, hogy azért néha napján igazán belefér egy ilyen is.

 Szóval az iskolám... A legfontosabb az az, hogy egy informatikai szakközépiskolába járok, azon belül is a kétannyelvű szoftver szakra. Lefordítva: Elvileg programozó leszek aki kurvajól tud angolul és beszél németül is. Gyakorlatilag: Közöm nincs az informatikai dolgokhoz, angolul remélem tényleg kurvajól fogok tudni beszélni, a németet viszont utálom(úgy volt, hogy lehet majd választani második nyelvet, de nem), és így nehezen is megy. Persze mikor panaszkodok arra, hogy mennyire nem érdekelnek a szakmai tárgyak és mennyire utálom, és elmondom, hogy tudom, soha nem fogok ezzel foglalkozni, akkor megkérdezik, hogy mégis miért ezt az iskolát választottam. Jogos a kérdés. De kérdem én, hogy ennyire meglepő, hogy tizenöt évesen ott álltam az iskola választás előtt úgy, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mi akarok lenni, csak annyit tudtam, hogy szeretnék nyelveket tanulni, és a kedvenc tantárgyam az irodalom, anyukámék nem segítettek nekem, és legtöbb iskolánál szépen le is csúsztam a nyílt napokról... Szóval csoda, hogy így rosszul döntöttem? Hozzá tenném, hogy mivel a matek borzasztóan szarul ment ezért nem mertem egy gimnáziumba sem jelentkezni(pedig így utólag rájöttem, hogy sok van amibe még így is felvettek volna), és maradtak a szakközép iskolák, viszont valahogy az ami humános volt, külkereskedelmi, vendéglátói - szóval ami egy magamfajta beállítottságú embernek megfelelő lett volna - egyik se volt jó ilyen-olyan okok miatt. Én pedig szépen gondoltam, hogy az infót úgyis szerettem nagyon általánosban, hát akkor jó lesz nekem ez az iskola. Aha. Igazából a nagyon elméleti dolgokat mindig is utáltam, gyakorlatban jobban mentek a dolgok, ezért is választottam ezt a szakot. Csak időközben variáltak, és így a mi évfolyamunktól kezdve több az olyan szakmai óra aminek semmi köze a programozáshoz, csak 'ezt is illik tudni'... Arról nem is beszélve, hogy abba is pont belecsúsztam, hogy mindennapos testnevelés, ötven óra közmunka(mondjuk azt alapból akartam csinálni, ez a legkevesebb), nyári szakmai gyakorlatok(minden nyáron egyre több), kötelező szakmai érettségi... Oké, oké, de az, hogy kötelező szakmai emelt érettségi?? 

 Idén pedig az órarendem láttán elég erősen kill me please érzés fogott el... 41 órám van egy héten, négyszer nyolc órám van, egyszer pedig kilenc - hivatalosan. Az osztályfőnök szerencsére rendes és próbál rajtunk segíteni, a lényeg, hogy sikerült összehoznia, hogy hétfőn hét óránk legyen(csak ez nem hivatalos). Ráadásul pénteken az utolsó három órám: fizika és azután két elektrotechnika gyakorlat. Egyelőre ez így nagyon vészesnek tűnik, de remélhetőleg a gyakorlat kevésbé lesz húzós, hosszú, és unalmas mitnha két elmélet lenne ott.

 Az osztályom... Igazából elég sokan vagyunk, huszonkilencen(ebből négyen vagyunk lányok), és nagyon sok órán két csoportba vagyunk bontva, néhányan pedig háromra, így közel sem érzem azt, hogy annyira jó, összeszokott csapat lennénk. Alapjában véve nincs senkivel sem nagy bajom, bár van néhány ember aki nem a szívem csücske, de mindig is olyan ember voltam aki inkább csendben marad, mert nem szeretem a feszültséget. Jelenleg van egy lány akivel igazán jóban vagyok, és két fiú akiket  a barátaimnak nevezhetek. A helyzet az, hogy rajtuk kívül nincs is túl sok ember akikkel úgy nagyon jól ellenék, bár beszélgetni természetesen szinte mindenkivel elbeszélgetek. Azt kell mondjam, hogy sokszor hiányzik az általános iskolás osztály, és nem érzem úgy, hogy ez valaha is olyan lenne... Lassan azért fogyatkozunk, és remélem, hogy azok az emberek fognak még kiesni akik nincsenek jó hatással a közösségre, és így szépen egy egész jó osztályunk lesz.

 Természetesen idén is megfogadtam, hogy jól fogok tanulni, és kihozom a maximumot magamból, de nem tudom... Már évek óta ezt ígérgetem magamnak. Jó lenne ha idén ez össze is jönne. Igaz, hogy ez nekem csak tizedik osztály, nem igazán számít, de hátránynak nem hátrány ha tanulok és jó jegyeim lesznek. Úgy érzem legtöbb tantárgyból nem is kellene sok erőfeszítés, csak minimális tanulás, ugyanis a tavalyi jegyeim se voltak olyan borzasztóak, pedig sokszor semmit nem tanultam, vagy csak épphogy átnéztem a dolgokat. Akkor minimális tanulással is hozhatnám legtöbb mindenből a négyes szintet.
 Történt néhány változás a tavalyhoz képest, kíváncsian várom, hogy milyen lesz ez az év...