Egy kicsit elkéstem ezzel a bejegyzéssel, mert november végén volt a fordulója annak, hogy fél éve együtt vagyunk a barátommal...  Sajnos nem tudtunk ünnepelni, mert az utóbbi hétvégéket azzal töltöttem, hogy tanultam(rengeteget). Mindenesetre gondoltam, hogy egy kicsit vissza emlékezek erre az időszakra ebben a bejegyzésben.

 Nagyon vegyes érzéseim vannak azzal kapcsolatban, hogy ez a fél év mennyinek is tűnik. Olyan mintha már réges-régen együtt lennénk, és az előző kapcsolatom mintha tíz évvel ezelőtt lett volna(vagy soha meg sem történt volna). Kimondva a fél év nekem nem tűnik soknak, de érzésre nagyon is az. De pont valamelyik nap emlegette fel az egyik barátnőm azt az időszakot amikor még zavarban és ujjongva közöltem vele, hogy "úristen, köszönt, és beszélgettünk", és azt hitte, hogy szeptemberben volt, pedig bizony május volt az.

 Panaszkodok néha a barátomnak, hogy soha nem csinálunk semmit, de azért ez túlzás, vannak szép emlékeink bőven: együtt néztük meg a Csillagainkban a hibát moziban, elmentünk este megnézni a Margitszigeti éneklő, gyönyörű szökőkutat(romantikus volt nagyon), gportálos mozi(Lucy) utána pedig Budai vár és hajókázás, VB döntő nézés kocsmában, vidéken 4 napos kis nyaralás a haverjaival, közös bulik, főzőcskézések, filmezések, amikor deszkázni tanított, mostanában a keringő és palotás táncpróbák, bécsi kirándulás... és valószínűleg sok mindent kifelejtettem.

 És aminek nagyon örülök az az, hogy ebben a fél évben igazi vitánk nem is volt, és kisebb össze zörrenések is alig akadtak. Ugyan tudom, hogy még nem vagyunk együtt túl régóta, de tapasztalatból tudom, illetve azt vettem észre, hogy azért ez is szép eredmény. Bár úgy látom, hogy az első és második év közötti időszak a rizikós, hát őszintén remélem, hogy megéljük még azt is. :)

 Tudom, hogy általában minden ember aki komolyan áll hozzá egy párkapcsolathoz úgy érzi, hogy lehet hosszú távú a dolog, de én most még több ok miatt érzem úgy, hogy működni fog ez nagyon is, még sokáig. Imádom, hogy egy nyugodt ember az én szerelmem, és ez kiegészíti az én kissé hevesebb, izgulósabb természetemet, amit egészen jól tud kezelni. Csakis neki köszöhető az, hogy nem volt még rendes vitánk, mert jól kezeli a helyzeteket.
 Az is nagyon pozitív, hogy jól sikerül megoldanunk azt, hogy együtt is legyünk, de jusson időnk a barátokra, családra, magunkra, tanulásra... Jól esett, hogy a nővérem megjegyezte, hogy most az látszik rajtam, hogy szeretem a barátomat, de nem vakultam el, és hagyok időt másra is.

 Remélem, hogy még sok ilyen szép félév vár ránk. :) 

 A szerelem a világ legjobb és legrosszabb dolga.
 Imádom Őt, imádok vele lenni, imádom az illatát, a szemét, a hangját... Szeretem a testének és a lelkének minden egyes kis porcikáját.
 De utálom, hogy az életemnek szinte minden egyes másodpercét vele tölteném legszivesebben, de tudom, hogy nem lehet. Mikor nincs velem akkor pedig kínlódok a hiányától. Csak két napja kezdődött el az iskola, szinte egész őszi szünetben vele voltam, ebben a két napban is viszonylag sokat láttam ahhoz képest, de megöl, hogy nem aludhatok vele, nem kelhetek mellette...

 - Feküdj le ide mellém, mondani szeretnék valamit. - mondta a barátom miközben egy bevásárlóközpont tetőkertjében feküdt a füvön, én pedig mellette ültem.
 - Nincs kedvem, mert vizes leszek és szúr a fű, úgyis csak valami butaságot akarsz... - válaszoltam neki, mert sokszor hív oda magához úgy, hogy valami fontosat akar, azután pedig valami vicces dolgot mond, vagy csinál.
 - Naa, gyereee! Tényleg fontos! - nem hittem neki még most sem.
 - Úgyse lesz semmi fontos.
 - Dee, ígérem. - Gondoltam, hogy talán azt fogja majd a fülembe suttogni, hogy szeret, így ledőltem, hozzá bújtam. - Szeretnél keringőzni velem Aisha? - Hihetetlenül meglepődtem, pedig számítottam arra, hogy amint elkezdődik az iskola meg fogja kérdezni, de abban  a percben eszembe sem jutott, hogy erről lesz szó. És annyira örültem, hogy kicsit romantikusabban, olyan aranyosan kérdezte meg, mert a helyzet az, hogy nem úgy ismerem őt mint aki nagy feneket kerít a dolgoknak, így ez a kis édesen meghitt felkérés is különleges volt nekem. Nem válaszoltam azonban semmit. Nem vagyok az a fajta lány aki sikongat, nevetgél, vigyorog ilyen helyzetekben. Általában zavarba jövök. Akkor is ez történt, így csönddel próbáltam leplezni ezt, és nem feleltem. Majd mikor újra megkérdezte, vissza kérdeztem, hogy mit gondol, mi is lehetne a válaszom... Mondta, hogy azért hallani szeretné. Ígyhát kimondtam, hogy igen, nagyon szeretnék vele keringőzni.

 Olyan izgatott vagyok. Szerintem sokkal jobban fogom élvezni az egészet mint a barátom, pedig az ő szalagavatója lesz.

 - Rád bízhatok egy titkot? - kérdezte tőlem a sötét szobában valamikor hajnali három körül. Már rég aludnunk kellett volna, mert neki reggel hatkor kellett kelnie, de még beszélgettünk. Mikor titokról beszélt akkor átfutott az agyamon jó néhány dolog... De az amit végül mondott még csak véletlenül se. - Kicsit félek ezt elmondani, és nem tudom milyen hatással lesz a kapcsolatunkra... Mert játszom, hogy én vagyok a bránermájszter, de... Amikor lefeküdtünk akkor én még szűz voltam.
 Csend. Nem tudtam mit mondjak. Éreztem rajta, hogy komolyan mondja, de mégsem igazán akartam elhinni, hogy ez igaz.
 - Viccelsz? - kérdeztem tőle. Egy ideig még győzködnie kellett, hogy tényleg elhiggyem, de be kell valljam, még most is olyan hihetetlennek tűnik. Miért? Mert fel sem merült bennem, hogy az. Az első esténken - mikor nem feküdtem le vele mivel még nem voltam senkivel előtte, és bár nagyon kedveltem, az elsőt nem akartam azért ennyire elsietni - valahogy beszélgettünk és én nem ezt akartam mondani, de a lényeg, hogy megkérdezte, hogy arra gondolok-e, hogy ő szűz-e. Annyit mondtam, hogy nem, nem igazán tartom valószínűnek. Nem mondott semmit. Azok alapján meg ahogy viselkedett, amiket mondott, ahogy cukkolt engem néha azzal, hogy szűz voltam... Ezek miatt hihetetlen. A helyzet az, hogy néha arra gondoltam, hogy ' tejóég nem akarom tudni hány lánnyal volt már együtt előttem'. Szóval igen, most kiderült, hogy mennyit számít az, hogyha valaki magabiztos. Bár ő erre azt mondta, hogy: " És még azt mondják pornót nézni hülyeség. "

 Utána egy csomó ideig ez az egész járt a fejemben, és az együtt töltött időnk alatt történt dolgokat futottam át úgy, hogy tudatomban volt már ez az információ. Nem változtat ez semmit a kapcsolatunkon nyilván, egyszerűen csak meglepődtem. Nagyon. Még most is arra gondolok sokszor, hogy egyszer csak kijelenti, hogy csak viccelt, és nem is igaz.

 Egy kicsit olyan érzésem is volt(van?), hogy hazudott. Pedig nem beszéltünk róla, nem mondta azt, hogy ő már nem szűz, szóval nem hazudott. És a helyzet az, hogy bár nem értem miért titkolta végülis ezt az egészet, de nem vagyok rá ezért egy picit sem mérges, vagy akármi. Egyszerűen csak meglepett vagyok. Nagyon. Nagyon. Nagyon.

 Utána pedig mesélt nekem, pont azokról a dolgokról amikről az előző bejegyzésemben írtam: Az eddigi csajozós, szerelmes ügyeiről. És nagyon örülök, hogy tudom ezeket. Nem mondom, hogy jó érzés volt hallani a dolgokat(főleg azért mert nagyon vizuális típus vagyok és hát nem jó elképzelni őt mással), de tudom, hogy most engem szeret. És csak ez számít.

 A barátommal igazából úgy jöttünk össze, hogy nem is ismertük egymást. Egy iskolába járunk, de úgy nagyon soha nem beszéltünk, talán néhány mondatot. Az első találkozónkon én direkt nem akartam elkapkodni a dolgokat, de mit tehettem volna mikor nagyjából egy óra után megcsókolt? És mikor én beszéltem volna rendszerint belém folytotta a szót egy csókkal. Oké, nyilván beszélgettünk azért, főleg másnap, de mégsem mondhatnám, hogy ismertük volna egymást igazán. Sokáig zavart, hogy alig tudok róla valamit, de azért nyilván szép lassan meg tudok mindent. Persze vannak olyan dolgok amikről az emberek nem nagyon beszélnek a párjukkal...(vagy beszélnek róla?) Én pedig kíváncsi vagyok. Azt hiszem ez az egyik nem annyira jó tulajdonságom - nagyon kíváncsi természetű vagyok. Kíváncsi vagyok olyan dolgokra amik lehet, hogy aztán bántanának, vagy legalábbis nem hiszem, hogy jól esne hallanom őket. Nem tudom, hogy a barátomnak hány barátnője volt, mikor volt utoljára és... nem tudom, furcsa ha szeretném tudni ezeket? Talán azért mert ezek a dolgok szerintem azért sokat elmondanak az emberekről. Milyenek voltak a kapcsolatai? Ki szakított? Megbántották-e? Hány lánnyal volt? Olyan lánnyal veszítette el a szüzességét akit szeretett? Volt-e már igazán, rohadtul szerelmes? Ráadásul az, hogy csak az így-úgy elmondott foszlányokból tudok építkezni rosszabb. Elmesélte hogyan történt meg az első csókja, mesélt egy-két csajozós történetet, de ezek a kis apróságok csak összezavarnak. Mesélt egy szeptemberi sztorit, azt mondta, hogy azelőtt három éve nem volt szerelmes/ nem tetszett neki senki úgy igazán. De közben mikor a telefonján képeket nézegettünk volt ott egy kép amin a haverjai voltak meg az egyik exe, mivel időszerint voltak a képek(ha minden igaz) akkor tavaly nyáron volt együtt a csajjal. Együtt voltak mégsem szerette? Persze, ez is hülyeség, hiszen az, hogy ott volt egy tavaly nyári kép nem jelenti azt, hogy tavaly nyáron volt együtt azzal a lánnyal. De mivel volt már vagy tizenhat éves mikor először csókolózott akkor biztosan nem veszíthette el a szüzességét azelőtt, de ha azt mondta, hogy szeptembertől számítva három évre visszamenőleg nem volt szerelmes az azt jelenti, hogy az eddigi kapcsolataiban nem volt szerelmes? Mondjuk szeptember óta nyilván lehetett barátnője.
 Persze az is jó kérdés, hogy tényleg miért akarom tudni ezeket? Talán azért mert mindent tudni szeretnék róla szimplán? Nem esne rosszul tudnom ezeket? Hiszen egyre jobban érzem, hogy minél szerelmesebb vagyok annál jobban fáj hallanom ezeket a dolgokat. Nyilván tudom, hogy a múlt az múlt, magamból indulok ki, hogy én sem érzek már egyáltalán semmit a volt barátaim iránt(sőt...). Egyébként is próbálom tényleg úgy felfogni, hogy a féltékenység az égvilágon semmire nem jó.

(Nem tudom, hogy mennyire jön az le a bejegyzésből, hogy ezen görcsölök vagy ilyesmi, de leszögezném, hogy nem, szimplán csak néha azért átfutnak a fejemben ezek a gondolatok.)