Tegnap elhatároztam, hogy megpróbálkozom egy dologgal, hátha változtat a legnagyobb problémámon, de közben- illetve akkor ha nem sikerül - meg kell tanulnom együtt élni vele.
 Rendszerint ahogy melegszik tavasszal az idő én egyre boldogabbnak, szabadabbnak és elégedettebbnek érzem magam, ez most viszont egyáltalán nem így van. Alig van hátra egy hónap az iskolából, amiből csupán két hét a normális tanítási idő, és én nem ezt látom, hanem azt, hogy nem fogom kibírni azt a két hetet... Csupa pesszimizmus vagyok, ha pedig éppen nem, akkor csak felhőkból építek várat, ami szintén nem jó.

 Szóval ebben a bejegyzésben szeretnék összegyűjteni néhány dolgot ami pozitív dolog lesz a közeljövőben, illetve olyan apróságok amiket nem szabad figyelmen kívül hagynom, örülnöm kell nekik, amik hozzá járulnak a jó kedvemhez.

1. Csupán két normális tanítási hét van, utána kirándulás, filmezős hét... Jelenleg úgy tűnik, hogy van egy tantárgy amiből nagyon kell készülnöm mert rosszul állok(bukás), de ha abból le tudom a dolgozatot, plusz egy javító dogát, utána vége.
2. Fantasztikus idő van! Délutánonként napozgathatok a kertben olvasás, tanulás közben.
3. Sok-sok zenét kell hallgatnom. Úgy érzem, hogy akkoriban voltak a legboldogabb időszakaim mikor szinte mindig szólt a zene a környezetemben, mikor énekelgettem és táncoltam az üvöltő zenére amikor senki sem látott.
4. Idő magamra: Olvasás, írás, varrni tanulás...
5. Gyertya égetés: Ugyan ez általában a hűvősebb időben szokott elmaradhatatlan lenni, de mindig olyan kellemes volt télen a napom zárása úgy, hogy gyújtottam egy gyertyát és úgy bújtam be az ágyba, hogy még egy kicsit laptopozzak - mostanában is lehet, hogy feldobná a hangulatomat.
6. Azokat a teendőket amiket felírok a határidőnaplómba minden nap el kellene végeznem: Sokkal jobb úgy lezárni a napomat, hogy tudom, minden feladatomat elvégeztem amit akartam.
7. Testmozgás: Ugyan felhagytam sajnos az egészséges életmóddal, és mostanában nem érzem úgy, hogy vissza akarok térni hozzá, de valamilyen módon legalább egy kis sport kellene az életembe.
8. Sok idő a szabadban: legyen szó sétálásról, biciklizésről, kertben olvasásról...
9. Programok a barátommal: Nos, be kell valljam, hogy a barátommal elég kevés programot szoktunk csinálni, főleg pénzhiány miatt, ráadásul télen még az sem működik, hogy csak kiülünk valami szép helyre... Most viszont, hogy tényleg igazán jó idő van, elég az otthon ülésből és filmezgetésből napközben.
10. Abbahagyni a nagyon durva álmodozást: Ha kapok egy kis utalást arra, hogy van egy kis esélyem például a külön költözésre, akkor egyből 24/7-ben csak erre gondolok, és persze azt képzelem, hogy egy-két hónapon belül be fog következni. Pedig erre kevés esély van. Ezeket a dolgokat inkább arra kéne felhasználnom, hogy adjanak egy kis reményt, de nem ezekre kellene támaszkodnom.
11. Írás: Sokáig nem írtam, mert nem akartam, hogy egyhangúan depresszív, bosszankodó bejegyzésekkel legyen teli az oldal. Pedig nagyon is jót tesz a blog írás. Segít rendszerezni a gondolataimat, levezetem vele kicsit a feszültséget... És később milyen jó lesz vissza olvasni. Szóval igyekszem nagyon is tényleg vissza térni!
12. Mindennap leírni egy olyan dolgot ami abban a napban jó volt, ami felvidított aznap, amiért hálás lehetek.
13. Pozitív szemlélet, optimizmus: A legfontosabb az egész boldogság kérdésben. 

 Az elmúlt napokban sajnos rá kellett döbbennem, hogy bizony hétfőn újra iskolába kell mennem - és ez olyan hihetetlenül elviselhetetlennek és lehetetlennek tűnt számomra... Úgy éreztem, hogy nem leszek képes rá, és semmiképpen nem megyek vissza. Persze nyilván tudom, hogy ezt nem tehetem meg, így elhatároztam, hogy írok majd egy listát arról, hogy milyen kis dolgok vannak amiket érdemes várnom, amik majd felvidítanak a következő két hónapban(a téli szünetig hátralevő időben), közben fejben folyamatosan gyűjtöttem a kis dolgokat. Jöjjön hát ez a kis lista ami életben tart:

• November tizenegyedikén lesz a szülinapom, a következő hétvégén a családdal ünnepelek, utána pedig a barátaimmal - nagyon várom már
• Bár még nem egyeztettem, de a hónapban szeretném megcsináltatni életem első tetoválását
• Remélhetőleg kapok egy kis pénzt a születésnapomra amiből elmehetek vásárolgatni, elég kevés téli ruhám van amit szeretek
• A barátom megígérte, hogy ebben a hónapban elvisz egy randira, ugyanis sajnos eddig alig voltunk valahol együtt
• Azt tervezem, hogy a közeljövőben több kiállítást, múzeumot is meglátogatok
• Végre újra elkezdtem kötögetni, szeretném megkötni az első hordható 'valamimet' is, mondjuk egy sálat
• Remélem, hogy hamarosan megjavítják a varrógépemet és a varrásba is újra belelendülhetek
• Egyre közelebb van a karácsony amit imádok. Lassan ellepnek mindent a karácsonnyal kapcsolatos dolgok és a meseszép égők is felkerülnek, lesz adventi vásár a Vörösmartyn - ahol bár nagyon drága minden és hatalmas a tömeg, de a hangulatért megéri kimenni, és sétálgatni egy kicsit -, úgy tűnik, hogy a bécsi vásárra is kijutok, és bár sajnos pénzem igazán nincs, hogy ajándékokat vegyek, tervezem, hogy mégis megpróbálom meglepni a szeretteimet valamivel
• Jön a korcsolyázós időszak is, és bár elég béna vagyok, mindenképpen szeretnék majd elmenni
• Bár annak egyáltalán nem örülök, hogy valószínűleg egyre hidegebb lesz, és sok szempontból a havat sem szeretem, de azért mégis gyönyörű a havazás és a havas táj
• Újra visszatérek a naplóíráshoz is a blog mellett, mert mégis más egy blog mint egy napló. Vannak dolgok amiket ide nem írok le(vagy azért mert túl személyes, vagy azért mert túl unalmas az olvasóknak)
• Amikor pedig rossz kedvem van a hétköznapokban meggyújtok egy gyertyát, csinálok egy teát vagy kakaót és olvasgatok, filmezek, zenét hallgatok - relaxálok egy kicsit

 Amire pedig szeretném emlékeztetni magam az az, hogy ne stresszeljek annyit! Hihetetlen, hogy iskolaidőben mennyire túl tudom stresszelni magam mindenen...  hogy miből van lecke; miből kell készülni; nem felejtek-e el valamit; nem tudok aludni úristen holnap hulla leszek;  elkések; egy ponton múlt a jobb jegy a dolgozaton; mennyire szar xy tanár; mennyit tanultam mégis rossz lett a dogám... Nem mondom, hogy az iskola nem fontos, de vannak dolgok amiken nem tudok változtatni, vannak dolgok amik ha megtörténnek akkor sem dől össze a világ, és egyébként meg nem sok jót jelent, hogyha az iskolára gondolok görcsöl a hasam az idegességtől, és ez nem normális.
 Az a helyzet, hogy néha suliban sem találom a helyem. Vannak barátaim, de ők pont olyanok, hogy bár az osztályból jóban vannak velem, legtöbbször a DÖK-ben lógnak én pedig annyira nem szeretek ott lenni. Igazából teljesen jól érzem magam szünetekben úgy, hogy zenét hallgatok vagy olvasgatok, inkább csak az frusztrál, hogy azt gondolom, hogy a többiek úgy látnak engem mint aki antiszociális, vagy mintha nem lennének barátaim. Persze, megint hatalmas hülyeség az egész, ugyanis vannak barátaim, és mégis miért kéne érdekeljen az, hogy mások mit gondolnak? Ez a legnagyobb hibám...

 Így a végén hozzá tenném, hogy ki volt az a hülye aki azt mondta, hogy a pénz nem boldogít? Jó, erről az egészről hosszas bejegyzést lehetne írni, de a lényeg, hogy ma találtam a piacon kétezer forintért egy szinte teljesen ugyanolyan kardigánt mint amilyenért csorgattam a nyálamat a H&M-ben, de ott kilencezer volt, annyiért pedig eszembe sem jutott megvenni. Teljesen feldobta  a napomat, ráadásul még az is elviselhetőbb gondolat, hogy holnap iskolába kell menni, mert az új kardigánomat fogom viselni. :)

 Természetesen lebetegszek már a suli második hetében - pedig most igazán nem hiányzott, nincs kedvem pótolni, lemaradni, és most még egészen élvezettel is jártam be suliba. Már viszonylag jól vagyok, gondolkodom azon, hogy bemenjek-e holnap vagy sem, mert anyukám nagyom marasztalna itthon, mondván, hogyha nem pihenem ki akkor csak jobban elhúzódik majd a betegség, de ahh, hiányozni meg tényleg nem akarok sokat...

 Pontokba szedvne néhány kellemes dolog az elmúlt időszakból:

1. Mikor beteg vagyok és a barátom átjön hozzám iskola után, hoz egy szelet csokit nekem és egy könyvet.
 (Mióta a Szent Johanna Gimiben olvastam, hogy Reni kapott Corteztől egy könyvet mikor beteg volt azóta vágytam rá, hogy ez megtörténjen velem. Hihetetlenül jól esett.)
2. Direkt abból a bögréből inni a teát amiből reggel Ő itta, mert jó érzés tudni, hogy az ő ajkai érintették korábban. Pedig nyilván el lett mosva azóta, és amúgy sem az a teás bögrém, de mégis...
3. Meztelenre vetkőzve bebújni az ágyába, bebugyolálni magam a takarójával miközben körülvesz a fantasztikus illat ami az Ő bőrének, parfümjének, az ágyának, és az öblítőnek a mesés keveréke.
4. Anyukám aggódása és magyarázása ami sokszor az idegeimre megy, de mindig rájövök, hogy csak félt, mert szeret.
5. Simsben megcsinálni a barátomat és engem, és azt az életet élni , amit elképzelek magunknak.
6. Sírni egy könyv végén.
7. Néhanapján agybutító Disney Channeles sorozatokat nézni órákon át.
8. Reggel készülődés közben felkapni egy zoknit amiről kiderül, hogy olyan fekete alapon fehér pöttyös masni van mint a felsőmön, majd nap végére meglátom, hogy azok nem pöttyök, hanem kis szívecskék - a harisnyám is pont kis szívekkel díszített volt.
9. Mikor meghallgatok egy számot amit régebben sokszor hallgattam és előjönnek az emlékek, azok a régi érzések...
10. Bakancsot hordani mert elkezdődött az ősz, még akkor is ha legtöbben még nyári topánkát hordanak mert elég meleg van hozzá.
11. Mikor fájós torokkal, rekedt hanggal éneklem a Video Games-t és így valószínűleg egy haldokló bálnához hasonló hangokat adok ki.

 Az elmúlt nagyjából egy hónapban - mióta az előző barátom szakított velem - az életem teljesen megváltozott. Oké, ez nem meglepő, ez elég egyértelmű. A megfelelő kifejezés inkább az, hogy én változtam meg. Nagyon sok mindenben.
 Talán a kulcsa az egésznek az a mondat ami akkor hagyta el a mamám száját mikor zokogva mentem le hozzá, mert szakított velem a barátom, és öngyilkos gondolatok forogtak a fejemben. Vígasztalt, elhordta mindennek a férfiakat, beszélgettünk sokat. Eszembe jutott az, hogy tumblrön volt egy olyan idézet, hogy "az egyetlen dolog amit megbántam az életben az, hogy nem mondtam eleget az embereknek, hogy kopjanak le" - a nagymamám. Kíváncsi voltam, hogy az én mamám mit mondana arra, hogy mit bánt meg az életben, így megkérdeztem. Azt mondta, hogy nem bánt meg semmit, de azt az egyet tudja, hogy az életet nem kell komolyan venni. Azt hiszem az utóbbi időben ez a dolog bennem volt, még ha nem is tudatosan pörgött az agyamban. Nem akartam én nagyon változni, máskor jobban bennem volt az elhatározás, most mégis olyan könnyen ment. Könnyebben nyitok az emberek felé, jobban kimerem mondani amit gondolok, jobban önmagam vagyok egyszerűen. Talán bizonyos szempontból félek, hogy átcsúszok a ló másik oldalára, de úgy gondolom, hogy vagyok annyira okos, hogy ez ne történjen meg.
 Ez az egész YOLO, Carpe Diem, az életet nem kell komolyan venni - ezek a dolgok nagyon elgondolkodtatóak, de nehéz egy határozott vélemént mondani. Egyrészről azt kell, hogy mondjam, nem értek egyet azzal, hogy valaki mindent leszar, mindenbe belemegy csak azért mert YOLO. Másrészről viszont az sem volt jó mikor totál görcsösen éltem, mindenen aggódtam, féltem attól, hogy mi lesz ha elrontok valamit, mit gondolhatnak rólam mások... Azt hiszem egy aranyközéputat kell találni.

 Mostanában pedig úgy érzem, hogy minden az én kezemre játszik. Minden összejön. Mégis félek már most, hogy ezek után minden nagyon rossz lesz... Mert az élet ilyen. Próbálom inkább kiélvezni a jelent, de egyszerűen hihetetlenül összejött most minden jó: Összejöttem a sráccal aki tetszett(még mindig tetszik mondjuk), végre úgy érzem vannak barátaim, le lett igazolva a szakmai gyakorlatom, így nem kell bejárnom még két hétig a suliba, a nővérem adott pénzt a VOLT Arctic Monkeys koncertre és tudok is kivel menni... Már csak azt remélem, hogy lesz valami munkám is nyárra és akkor tényleg mondhatom, hogy minden tökéletes. 
 Egyébként ahhoz képest, hogy nagyjából másfél hete még szinte hihetetlennek tűnt, hogy mindjárt nyár és szünet, az elmúlt napokban nagyon elöntött a nyári érzés. Annyira imádom, és annyira várom már, hogy hivatalosan is elkezdődjön. Holnap lesz az utolsó nap, bár csak filmezünk, ráadásul valószínűleg be sem megyek, csak egy papírt viszek be. Most úgy tűnik, hogy nagyon jó lesz ez a nyár, remélem így is lesz. Igaz, az eddigieket nem lesz nehéz felülmúlni, a tavalyi nyaram volt az amire azt mondom, hogy jó volt, de azt simán lehet überelni.

 Néha van, hogy egyszerűen boldog vagyok. Ülök a buszon, zenét hallgatok(ami nem is annyira vidám) é mosolygok. Miért? Mert keringőztem a szerelmemmel a buszmegállóban. Régen nem tettem volna ilyet, mert "az emberek hülyének fognak nézni". De szüksége van mindenkinek ezekre a pillanatokra: mikor mindenki téged bámul, és bolondnak tartanak, de te nevetsz és élvezed; mikor nem tervezed el a dolgokat, csak úgy jön minden magától, azt veszed észre, hogy a nap elején nem gondoltad volna, hogy ez fog történni... Ilyenkor szabad vagy és vidám. Kiemelnek ezek a dolgok a hétköznap monotonságából. Pár apró dolog és szebb lesz a napod.