Nemrég írtam ide egy bejegyzést amiben leírtam egy csomó dolgot amivel úgy éreztem, hogy boldogabb lehetnék. És be kell valljam, hogy egészen jól bejött. Ugyan pont ma volt megint egy kis kiborulásom, és negatívan kezdtem el szemlélni a dolgokat, ezért is jó, hogy most összeszedem itt az elmúlt időszak pozitívumait.

 Két héttel ezelőtt voltunk osztálykiránduláson ahol sikerült a volt barátommal újra beszélőviszonyt kialakítani, és több emberrel is beszélgettem akikkel úgy gondoltam, hogy nem tudnék jól eltársalogni. Két egyébként is jó barátommal és egy másik sráccal pedig egy egészen érdekes témázós estet hoztunk össze, nagyon komoly és személyes dolgokról beszéltünk. Utána kiszöktünk a tábor területéről amiből később elég nagy baj lett, ezt sajnálom, de mégse mondanám, hogy megbántam.

 Kaptam munkát, ráadásul pont azt amelyiket a legjobban szerettem volna azok közül amikre jelentkeztem. Hostesskedés, főleg áruházakban kell majd kóstoltatást csinálni péntek-szombati napokon. Ennek tényleg eléggé örültem, és a tréningen pedig meglepően magabiztosan válaszoltam a kérdésekre, és hajtottam végre egy szituációs feladatot úgy, hogy ott volt egy csomó ember! Negatívum a dologban az, hogy szerintem nem fognak minden héten hívni, és az órabér kevesebb mint amire számítottam a hirdetés alapján. A hétre is feliratkoztam, hogy tudok menni, de nem hívtak. Próbálok pozitív maradni, és ha elintézem az egészségügyi kiskönyvet utána biztos több lehetőségem lesz dolgozni.
 Mellette pedig próbálok elindítani egy saját kis bizniszt: ékszereket készítek és megpróbálom eladni őket. Ma fog elkészülni az első adag, remélem lesz sikere. Sajnos a hobby bolt ahol sok jó alapanyagot találtam nem igazán olcsó, viszont nyilván nem árulhatom csillagászati áron az ékszereket, ezért ha megy is majd a biznisz akkor sem ebből fogok meggazdagodni, de legalább szeretem csinálni. 

 Sajnos nem vagyok olyan nagy sportszerető ember, ugyan a kondit még nem próbáltam, de itthon nagyon nem szeretem a különféle gyakorlatokból álló edzéseket. A jógát imádom, bár már nagyon régóta lusta vagyok hozzá... Viszont végre kezdem megszeretni a futást, ami fantasztikus. 

 A barátommal túl vagyunk az első évfordulónkon. Ugyan az kicsit bekavart, hogy pont aznap mentünk kirándulni mikor hivatalosan volt, de átraktuk a következő hétre. Tudni kell rólam, hogy ajándékok terén nehéz meglepni engem, valahogy mindig sejtem, hogy mit kapok, de a barátomnak már többször is sikerült, most is. Kaptam tőle egy Stuart minion plüsst és Nyáry Krisztián - Így szerettek ők című könyvét - mindkettőt régóta szerettem volna, nagyon nagyon örültem. Én adtam neki egy könyvet amibe közös képeket, blogos részleteket ragasztottam, és írtam is néhány dolgot. Kapott eg karkötőt is, amin betűs gyöngyökből a monogrammunk van, és egy Fight Clubbos posztert, mivel nemrég mondta, hogy nem tudja hogyan dekorálhatná a szobáját. Szerencsére minden nagyon tetszett neki. Programként pedig elmentünk a Sas-hegyre ahonnan gyönyörű volt a kilátás, volt buborékfújónk is :D. Kellemes délután volt.